Evolúciós szükségszerűség

Részletek Mado írásából, amelyek Ghis szavai és elgondolásai alapján születtek (Perszonokrácia 4. kötet)

„Hogyha mindig a hatóságok rabszolgája voltam, mi folyik most? Miért rosszabbodik hirtelen minden a Földön?” Mert most egy teljesen új jelenséggel nézünk szembe: A VALÓSÁG BEÁRAMLÁSÁVAL. Egy új nagyhatalmú energia, az igazság rezgése most lassan megnyilvánítja magát a bolygón. E szupramentális rezgés most szétszórja magát mindenhol az anyagban. Ez az energia most ellenállhatatlanná válik. Minden hazugság vonaglik, tekereg, mint a nyüzsgő férgek a sokévnyi felgyülemlés után végre felnyitott pöcegödörben. A fény beáramlik és felragyog, és végre megláthatjuk, ami mindig is ott rejtőzött. Ronda, mocskos és bűzlik! Az igazság új rezgése megvilágítja a hazugságok, manipulálás, árulás és átverés világát, ami egyébként a homályban mindig is létezett. Micsoda kijózanodás! Ez a hazugságvilágom fájdalmas végét jelenti, a valótlanság, a hamisság összeomlását.

Amikor körülnézek egyre több és több szenvedést, elnyomást, szegénységet, háborút, erőszakot, betegséget és éhezést látok. Ténylegesen az emberi faj hanyatlik. „Tehát el kell hagyjam a régi fajt, hogy átalakuljak egy újba? Ez tiszta őrültség!” Őrültség, mégis ez az egyetlen megoldás. Hogy sikerüljön le kell merüljek a testbe, mert az üdvözülés fizikai. Emlékezz, hogy az evolúció mindig az élő sejteken belül megy végbe, nem pedig az elmében. Hal vallása vagy tudománya nem segített neki tüdőket kifejleszteni. Egy gorilla nem tudta elképzelni az értelmes majom, a Homo sapiens életét. Maximum azt látta, hogy a fáramászása csapnivaló. Hasonlóképpen az emberi lény sem tudja elképzelni, az ember utáni faj új testét. Ahogy a lélek szétterjed az ember fizikai tudatosságában, beleütközik mindenbe, ami visszautasítja újdonságát. A régi faj ellenáll, kétségbeesetten harcol. És körömszakadtáig kapaszkodik. Régi halálos szokásaiba, értékeibe.

„Hogyan engedhetem el szokásaimat? Hisz az lehetetlen, nem?” Fel kell hagyjál az értelem küls? kormányával, és üdvözölnöd kell a Tudatosság bels? kormányzását. Vedd észre, hogy az elkövetkező években az élet elviselhetetlenné fog válni az emberiség számára. Ténylegesen mindig is szenvedésteli volt. Az emberiség kezdete óta a Dolgozz-Szenvedj-Öregedj-Halj meg programot futtatjuk. Túlélésünk sosem volt könny?. Mindig a földi pokolban vergődtünk, és a tudatosságunk növekedésével egyre nyilvánvalóbbá vált e hangyalét értelmetlensége. Hamarosan az összes ember összeomlik. Teljes káosszal fogunk szembenézni, teljes diktatúrával, teljes nyomorúsággal. Azt hiszed már nem lehet rosszabb? Hogy elértük a gödör alját? Hát, tévedsz!

„Ez szörny?! Mit tehetek?” Első teendőd, hogy megérted: minden ami történik tökéletes és el?re megtervezett a Teremtéskor. Ez egy nagyon hosszú távú projekt. Súlyos aszályokra volt szükség, hogy a halak kényelmüket feladva kimásszanak pocsolyájukból és lehetővé tegyék a DNS-ünbe írt tüdőprogram beindulását. E tüdők nem a semmiből jöttek, hanem eredendően benne rejlettek az Anyagban. Mindig is így működött az evolúció, az idők kezdete óta. A halak kritikus tömegének elegendően fuldoklani kellett, hogy ki merjen mászni a vízből, és hogy az első kétéltűekké váljék.

Nekem, emberi lénynek, ki kell jussak a félelemből, hogy idesszai lénnyé változzam. E lény már létezik a sejtjeimben. Hogy megnyilvánítsam, azzá kell váljak, amikor gondolkodom, érzékelek és cselekszem. Minden pillanatban szükséges emlékeznem, hogy megvan a választási lehetőségem, régi viselkedésem, ami mindig a halálba vezetett engem, vagy egy új létezési mód között – egy úttalan út, garanciák és biztosítékok nélkül -, ami elvezet engem a halhatatlanságba. Amint tudatossá válok valódi idesszai személyazonosságomra, és lelkem vágyakozásának megfelelően cselekszem, fokozatosan megrepesztem a halál penészes falát. Az öröm, béke és harmónia rezgései átszűrődnek a repedéseken, tovább erősítve a lelkemet és gyengítve a falat. Egyre gyakrabban, egy-egy pillanatra, majd egyre hosszabban eltűnik a földi Pokol. Az idő lelassul, majd megáll. Varázslatos nevetés bujkál bennem, mindent eláraszt a végtelen öröm – az egyedüli valóság. Az egész döntés kérdése. Minden időben, mindenhol, a két rezgés egymásba fonódik – a szeretet és a félelem, a halál és a csoda. Itt van mindkettő, az ajtó kinyílt, csak be kell lépnem az igazság világába. A rémálomnak vége!

Idessza: (Ghis szóhasználata), a Legfelsőbb Lény neve, benne rejlik minden létezőben. Ő a teremtő, a Szellem és a Teremett Anyag. Az idessza szó az I.D. (személyazonosság) és a goddes (istennő) szavak egyesítésével jött létre. A szó nőneme hangsúlyozza a teremtés sorrendjét, ami mindig a női principiummal kezdődik, aki alkalmat ad a férfi principium megjelenésére. Ő egy és minden. Minden személy Idessza, akár tudatában van, akár nem.

Idesszai lény: az új faj egyede (indivitrial), a szemtháromság három elemének egyesülése eredményeként: test-lélek-szellem. E lény keményebb, mint a gyémát, és hajlékonyabb, mint a szalmaszál – rendelkezik az összes idesszai tulajdonsággal: mindenhatóság, mindentudás, halhatatlanság, korlátlan teremtés, tökéletes egészség, végtelen szeretet, öröm, harmónia és béke.

 

Üzenet

„Akik természetfölötti képességekkel rendelkeznek, egyszerűen engedték, hogy megszűnjön néhány korlát, amit saját maguk szabtak ki önnön tudatukra.”

(A Course in Miracle)

Free template 'Colorfall' by [ Anch ] Gorsk.net Studio. Please, don't remove this hidden copyleft!