A meditáció a szellemi és lelki fejlődés eszköze.
Az anyagi, szellemi, érzelmi és lelki létünk minőségének javítását célzó önfejlesztő lehetőség. Meditáció közben tudatosak és éberek vagyunk, de a tudatunk nem a külső világra vagy a körülöttünk zajló eseményekre összpontosít, hanem a belső utazásra, melynek során lényünk minden szintjét megismerhetjük. Egyedül és csoportosan is gyakorolható. A meditáció megtanít lecsendesíteni a nyughatatlan, anyagias, tudatos elmét, újraprogramozni, majd a finom tudatnak alárendelni a tudattalant, hogy fogékonyabb legyen a szellemi világ dolgai iránt. Amikor mindez sikerül, megnyílik a felsőbb énhez vezető belső csatorna. Amikor meditálunk, csökken a szervezetünk oxigén-felhasználása, lelassul az anyagcserénk, nyugodtabb lesz a légzésünk és kisebb a szív terheltsége. Erősebbek, vidámabbak leszünk, csökken a stressz, a feszültség érzése. A meditáció, mint ellazulási technika, gyógyító hatással is bír. Csillapítja a fejfájást, csökken a vérnyomás, és csökkennek az allergiás tünetek is, továbbá segíti a szervezet gyógyulási folyamatait.

A meditáció gyakorlásához elengedhetetlen a kellő ellazulás elsajátítása. A lazítás egyik klasszikus fajtája a következőképp zajlik: kezdjük el ellazítani testünk minden egyes részét, fentről lefelé haladva (egyes embereknek lentről felfelé sokkal könnyebb, de az általános sorrend a fejtől a lábak felé). Kezdjük a szemünkkel, érezzünk melegséget, ahogy megpróbáljuk ellazítani a szemizmokat. Amikor a szem már megnyugodott, mehetünk tovább az arc izmaira. A melegérzet és az enyhe bizsergés segít az izmok ellazításában. A fej, a nyak lazításánál képzeljük el, ahogy a fejünk elnehezül, belesüpped az ágy/föld síkjába, majd ugyanezt alkalmazzuk a test többi részén is. Felsőtest izmai, karok, ujjak, majd hátizmok, derék, csípő, a láb egyes részei. Amikor az egész testünk nehéz, meleg érzés, ismételjük el magunknak párszor, hogy nyugodtak vagyunk, pihenünk, utána pedig kezdjünk el a feladatra koncentrálni, amiért a meditációt elkezdtük.

Amikor lehunyjuk a szemünket, könnyebben teremtünk kapcsolatot a tudattalannal. Amikor egyenesen előre nézünk, hajlamosak vagyunk a tudatos elmével magyarázni észleléseinket, amely az anyagi világgal köt össze. Amikor felfelé nézünk, a fizikai lét felett álló, felsőbbrendű szellemi és lelki tudatosság nyílik meg előttünk. A meditáció kényelmes, üdítő és biztonságos. Sokféle póz létezik, amelyet felveszünk a meditáció idejére. Aki az ülő testtartást választja, annak érdemes kényelmes ülőhelyet választania, olyat, ahol a gerinc egyenes maradhat. (A lótuszülés csak annak ajánlott, aki már gyakorlott.) Viseljünk kényelmes, természetes anyagból készült ruhát, és távolítsuk el magunkról a műanyag vagy fém tárgyakat. Meditációk közben a légzés nagyon lassú és nagyon szabályos. Válasszunk csendes, nyugodt helyet, ahová a külvilág, a forgalom zaja nem hatol be. Az egyik legalkalmasabb hely erre maga a természet. Az éles, váratlan vagy túl hangos zajokat küszöböljük ki (pl. telefon).
(Kezdőknek sokat segíthet a tudat elcsendesítésében a mantrázás. A mantra egyfajta ciklushoz köti a gondolatokat, és ellöki a zavaró elemeket. Minél gyorsabb a mantrázás, annál nehezebben zavar össze bármi. A mantra gyakorlása a következő: hangosan és lassan mondjuk tízszer, aztán már nem olyan hangosan és egy kicsit gyorsabban még tízszer. Tovább folytatva ezt a gyakorlatot a végén már csak az ajkak sebes, hangtalan mozgása marad. Ezt kell folytatni egyre növekvő sebességgel. A gyakorló ennél a pontnál általában már teljesen nyugodt, csak a mantra száguld az elméjében. Folytassuk addig, amíg csak tudjuk. Bármely mondat használható mantraként, bár vannak bizonyos mondatok, amelyek jobban illenek egy emberhez.)

A sikeres meditációk alapja a rendszeresség és a kitartás! Minimum napi kétszer 15-20 perc kell ahhoz, hogy valaki megfelelően el tudja sajátítani a meditálás művészetét. Első próbálkozásra általában nehézséget jelent az elme lecsendesítése. A tudatosságunk, az egónk folyamatosan követelőzik, hogy rá figyeljünk. Türelmesen engedjük el a zavaró gondolatokat. Ne vakarjuk meg például ahol viszket, inkább türelmesen és lassan magyarázzuk meg magunknak, hogy jó lenne, ha nem viszketne, mert most sokkal fontosabb dologgal vagyunk elfoglalva. A vakarózási inger erre szertefoszlik, és a tudat fokozatosan megtanulja a fegyelmet. Érdemes kidolgozni magunknak valamilyen kezdési és befejezési motívumot. Aztán mindig így kezdjük és mindig így fejezzünk be a meditálást. Ez a motívum bármi lehet. Például gondolatban háromig számolunk és közben elképzeljük, hogy a kezünkkel egy 1-est, 2-est és végül egy hármast írunk fel és utána jöhet az ellazítás. Vagy úgy is lehet, hogy kezdéskor elképzeljük, hogy egy három vagy öt lépcsőfokos lépcsőn lefelé megyünk, a meditáció végén pedig felfelé ugyanott. Egy idő után amikor elkezdjük a kezdőmotívumot elképzelni, akkor az agyunk már reflexszerűen tudni fogja, hogy ellazulás és meditáció következik.

A három fő meditáció típus:

1. Klasszikus meditációA figyelem nem egy pontra szegez?dik, hanem mindent magába fogad: a lélek egyetemesen érzékeli a dolgokat. A lényeg, hogy mindenfajta erőfeszítés hiányzik belőle.
• Egyik legismertebb formája a tudatkiüresítés módszere. A zen buddhizmus alkalmazza a megvilágosodás élmény elérésére. Ne akarj semmire gondolni, hagyd, hogy ellazuljon a tudatod. Amint egy gondolat el?kerül, ne ess kétségbe, maradj teljesen nyugodt, és képzeletbeli kezed felemelve lassan, nyugodtan told félre a gondolatot. A cél a belső üresség, a belső csend megtapasztalása. Rendkívül pihentető gyakorlat, 15 perces „üresség” felér több óra alvással.
• Aktív meditáció. Valamely gondolaton való meditálás. Ez lehet bármilyen gondolat. Például: „Mit kell tennem, hogy tovább tudjak lépni az utamon?”
• Imaginációs meditáció. (imagináció = elképzelés, képzelődés) Ide tartozik az asztrális utazás, vagy a Tattwa kártyák gyakorlata, és a reinkarnációs meditáció, amely ennek a típusnak a legmagasabb szint? formája (a legmagasabb rezgésszintű tudatsíkot érjük el közben). Az asztrális utazás során a tudat az asztrálvilágot járja be, amely nem más, mint a lények összességének kivetített tudata az asztrális síkon. Itt szerepelnek az emberek álmai, képzeletük teremtményei. Találkozhatunk itt regényhősökkel éppúgy, mint az asztrálsík számtalan szellemlakójával vagy éppen angyalokkal, démonokkal is.

Az meditáló számára az asztrálsíknak mindig csak az a része tárul fel, amelynek befogadására már felkészült, megérett!

Alakítsunk ki az asztrálsíkon egy képzeletbeli helyet, amely a saját kiindulópontunk minden meditáció során. Az ismert terep mindig megnyugvást ad. Hunyjuk be a szemünket, és képzeljünk el például egy erdőt. Minél több érzékszervünkkel igyekezzünk észlelni az erdőt! Érezzük a fák, a bokrok illatát, homlokunkat simogassa könnyed szellő, érezzük a talpunk alatt a falevelek suhogását. Ezután nézzünk körül. Induljunk el egy tetszőleges irányba, és nézelődjünk. A séta során találkozhatunk lényekkel is. Próbáljunk meg beszédbe elegyedni velük, kérdezzük meg a nevüket, és hogy miben tudnak segíteni a fejlődésünkkel kapcsolatban. Az asztrálsíkon számtalan egyéb helyet is felfedezhetünk.

2. Koncentráció
A koncentrációs gyakorlatok célja az elme edzése.
Sok fajtája ismeretes, ebből néhány:
• figyelemkoncentráció
• türelemkoncentráció
• akaratkoncentráció
• érzelemkoncentráció

A következő gyakorlatok közül válasszunk ki egyet, vagy dolgozzunk ki saját gyakorlatokat, és azt napi rendszerességgel végezzük! A figyelemkoncentráció egyik példája az, amikor kiülünk valamely igen forgalmas parkba, esetleg útkereszteződésbe, és közben a kezünkbe veszünk egy nehezen olvasható, figyelemigényes könyvet. Lassan, magunkban gondosan artikulálva olvassuk a szavakat, és kíséreljük meg közben teljesen kizárni a külvilág minden történését.

A türelemkoncentráció. Üljünk le egy kényelmes székre vagy padra, egyenes háttal, nyugodtan, lazán. És ne mozduljunk. Tegyünk a szemünk elé egy órát, és nézzük hogyan telik az idő. Érdemes fél órával kezdeni a gyakorlást, és minden nap végrehajtani. A kényelmetlenség és a fájdalom kezdetben egyre nagyobb lesz, minden gyakorlás alkalmával egyre nehezebb lesz. Közben figyeljünk a testünkre, nehogy automatikusan pozíciót változtasson! Nem szabad a gyakorlat közben arra gondolni, hogy más pozitúra talán könnyebb lenne, tartsunk ki a választott ülés mellett. A gyakorlat alatt nem szabad változtatni az ülésformán. Könnyíti a gyakorlást, ha közben arra gondolunk, hogy a gyakorlat egyfajta különleges ajándék. Egy nap azután hirtelen elfelejtődik a fájdalom, a test jelenlétének ténye. Ezután a gyakorló úgy ül majd le a pozícióba, mintha fáradt testét megpihentetné, és a teste nem fogja többé zavarni az elméjét. Az akaratkoncentrációnak számos fajtája ismeretes, mindegyik nagyon hasznos. Olyan gyakorlatokat válasszunk, amelyek senki számára nem ártalmasak. Pl. gondoljunk valamelyik ismerősünkre, hogy írjon nekünk emailt. Lehet, hogy az első néhány alkalommal még nem fog írni, de egy idő után biztosan szükségét érzi majd, hogy írjon és fog is írni. Ne keseredjünk el, ha elsőre nem megy. Lehet, hogy hónapok fognak eltelni, de a gyakorlás éppúgy meg fogja tenni a hatását, mint ahogy a súlyok emelgetése kifejleszti a testet. Már maga a próba is erősít. Az érzelemkoncentrációt jobb, ha nem személyen végezzük, hanem valamilyen tárgyon. Válasszunk magunknak pl. egy plüssmacit, ültessük le magunk elé, és kezdjük el nagyon szeretni. Minden lehetséges módon képzeljük el szeretetünket, és sugározzuk felé. Majd kis pihenő után kezdjük el a macit rendkívüli módon gyűlölni. Járjuk végig az érzelmeket, fokozatos skálán, vagy a végleteket egymás után próbálgatva. Az erőkoncentráció lényege az energiáink koncentrálása. Formáljuk a kezeinkben lévő energiából gömböt két kezünk között. Lassan, óvatosan tenyerünket csúsztassuk a gömb alá. Érezzük az energia melegségét, a gömb súlyát tenyerünkben. Méricskéljük. Majd dobjuk fel magasra, mint a labdát, és nyújtva kezünket várjuk, hogy visszaessen a „labda”. Érezni fogjuk, amikor a súly visszaérkezik a kezünkre. Ha fogyatkozik a súlya, az annak a jele, hogy nem koncentráltuk eléggé össze az energiát, és ezért „elszökött” egy része. Sokat segíthet, ha társakkal végezzük az energiagyakorlatokat. Elemi energiákat (tűz, víz, föld, levegő) is használhatunk „gömbformálásra”.

3. Kontempláció (kontempláció = szemlélődés, elmélkedés)
A meditálás során a meditáció tárgyával olyan szoros kapcsolatba lépünk, hogy szinte azonosulunk vele, a különvalóság tudata eltűnik. Behatolunk a tárgy lényegébe.